 | ||
Búcsú
Szabolcstól,
a Legügyesebb Kollégistától
Drága Szabolcs!
Nincs egy éve, hogy elsőként az akkori végzősök közül levelet írtál nekünk. Beszámoltál jeles érettségidről és arról, hogy az elért magas felvételi pontszámod alapján felvételt nyertél az első helyen megjelölt főiskolára. Örömmel és meghatódottan olvastuk őszinte vallomásodat, köszönő szavaidat a kollégiumban eltöltött éveidről. S ahogy ígérted, jöttél is többször látogatóba haza, hozzánk, volt szobatársaidhoz, barátaidhoz, tanáraidhoz.
Most pedig megrendülten, a fájdalomtól könnyes szemmel nézzük képeidet.
A kiválóan sportoló Szabolcsot, aki a megye Legügyesebb Kollégistája címet érdemelte ki. A vidám, jókedvű Szabolcsot, aki társaival együtt vett részt a kollégiumi rendezvényeken. A ballagási képeket, melyek már az elválás ünnepi pillanatai voltak, s ahol a kollégium zászlaját Te adtad át az itt maradóknak.
Drága Szabolcs!
Azt is írtad akkor a leveledben, hogy "Már most elmondhatom, hogy életem legszebb éveit töltöttem ennyi nagyszerű ember között."Megtört szívvel olvassuk újra és újra ezt a mondatot, próbálva belőle hitet és erőt meríteni. Hitet, hogy húsz évedből négyet, melyet kollégistaként együtt éltünk, a legszebbnek tartottad és ez vigasztal bánatunkban. Erőt ahhoz, hogy megértsük a megérthetetlent, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant. Nem írsz több levelet, nem jössz látogatóba többet. De ígérjük, hogy szeretett emlékedet örökre megőrizzük szívünkben, s nem felejtünk el soha!
|  | |
| |||||
